Élt egyszer egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög.Nem volt egyebe,mint 3 daliás szöge:Alfonsó,Bétamás és Gammatyi.Amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét,így szólt:Menjetek szögeim számegyenest látni.Ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak.Egyszercsak elébük toppant egy sinus,és hamuba sült logaritmust kért.Ők azonban nem adtak.Erre a sinus előrántotta törtvonalát és pível osztotta Alfonsót.Bétamás és Gammatyi sem volt rest,rátámadtak.A sinus idejében 180 fokossá vált,nullára redukálódott,és menekülni próbált.Mentek nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon kersztül,míg egy sötét,dőlt síkban lévő koordinátarenszerbe nem értek.Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket.A sinus elszántan beugrott.Alfonsó,Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban,majd a nevezőben,benéztek minden gyökjel alá,kinyitottak minden zárójelet.Gyönyörű,aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább.Egyszer csak,amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak,egy implicit alakba mit láttak?Egy megkötözött polinomot.Gyorsan kiemelték a gyökjel alól,és normál alakra hozták.Ekkor az öreg polinom így szólt:Alfonsó,Bétamás és Gammatyi!Megmentettetek!Hálából nektek adom három lányom,Amália,Beáta és Cecília kezét.Lett nagy öröm,átrendezés,7 perióduson át,hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom.Ezalatt folyt szorzás,osztás,gyökvonás,hatványozás,míg a fiatalok közös nevezőre jutottak.Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket,és még ma is élnek,ha ki nem vonták őket.
"a mese a csodálatos vikitől van:D:D:D"
----------
Élt egyszer, a komplex számokon túl, a végtelenen innen, egy nagy sötét koordinátarendszer közepében egy ősz, öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint 3 daliás szöge: Alfandrás, Bétamás és Gammatyi.
Egyszer, amikor érezte ± nullára redukálásának idejét, így szólt:
Kedves szögeim! Menjetek számegyenest látni! és csomagolt nekik hamubasült logaritmust, majd elbúcsúzott tőlük. Ők fejükbe nyomták hatványkitevőjüket, és elindultak. Este, amikor elfáradtak, leheveredtek egy nagy, terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését, a tangensek üvöltését, s közben egykedvűen integráltak.
Egyszer az egyik gyökjel alól elébük toppant egy kis piros sapkás cosinus és hamubasült logaritmust kért tőlük. Ők azonban nem adtak neki.
Erre a kis piros sapkás cosinus előrántotta törtvonalát és -vel osztotta Alfandrást. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rögtön rátámadtak. A cosinus ijedtében 180 fokossá vált, nullára redukálódott és menekülni próbált. Alfandrás üldözőbe vette. Szaladtak árkon-bokron, poliédereken keresztül míg egy sötéten dőltsíkú koordinátarendszerbe érkeztek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket. A cosinus elszántan felugrott, Alfandrás utána. Kergette őt a számlálóba, a nevezőbe, benézett minden gyökjel alá, kinyitott minden zárójelet. Gyönyörű megoldóképletek és bíborbársony függvények között futott tovább. Egyszer csak, amikor az egyik tágas megoldóképletbe bepillantott, egy megkötözött polinomot látott. Gyorsan kiemelte a gyökjel alól, s normál alakra hozta. Ekkor az öreg polinom így szólt:
Kedves megmentőim, Alfandrás, Bétamás és Gammatyi! Megmentettétek az életemet, én hálából nektek adom feleségül három leányomat: Amáliát, Beátát és Cecíliát.
Hetedhét perióduson keresztül tartott a lakodalom, ezalatt folyt az osztás, szorzás Hencidától Boncidáig, Boncidától Hencidáig, míg a fiatalok közös nevezőre nem jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket és még ma is élnek, ha közben ki nem vonták őket...
----------
Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy
nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög.
Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó,
Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte
nullára redukálásának idejét, igy szólt szögeihez:Menjetek
szögeim számegyenest látni."
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsuzott
tölük. Ök meg fejükbe nyomták hatványkitevöiket és
elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy
terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök
csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvüen
interpoláltak. Egyszercsak elébük toppant egy kis piros
sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ök azonban
nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus elörántotta
törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi
sen volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá
vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek
árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezös
alakokon kersztül, mig egy sötét, dölt sikban lévö
koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon
forgó emeletes tört irt le hatalmas köriveket. A sinus
elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették
öt a számlálóban, majd a nevezöben, benéztek minden gyökjel
alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörü, aranyos
gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között
siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas
körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit
láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a
gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg
polinom igy szólt: "Alfonsó, Bétamás és Gammatyi!
Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália,
Beáta és Cecilia kezét". Lett nagy öröm, átrendezés, hét
perioduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a
lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás,
hatványozás, mig a fiatalok közös nevezöre jutottak. Ezután
létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is
élnek, ha ki nem vonták öket.
